Gyilkos ​játékok, túlvilági gyerekek, életre-halálra szóló bújócska. Emberi szörnyeteggé vált szülő, bosszúszomjas diák, gyerekekre vadászó rémség. Csupán néhány téma Az emelet sötét novellái közül, amelyekkel a viszonylag csekély számú magyar horrorirodalmat igyekszünk most kibővíteni. Ezekben a rövid, ütős „rémpercesekben” felnőttek és gyerekek küzdenek meg hol egymással, hol legbelsőbb félelmeikkel. Rettegésük, bizonytalanságaik ismerős remegést válthatnak ki mindazok gyomrában, akik még emlékeznek rá, hogy soha nem szabad benézni az ágy alá, és a takarót elalvás előtt mindig nyakig fel kell húzni.

De leküzdhetjük-e a félelmet, a másvilág hívó szavát? Hol van a határ az élők és a holtak világa között? Vajon aki egyszer átlépett ezen a képzeletbeli vonalon, már végérvényesen elveszett?

A horror mélységei felszínre hozzák a bennünk tomboló feszültséget, hogy aztán a szórakoztatás erejével próbáljanak meg ismét lecsillapítani. A kötet novellafüzéreiben feltárulnak előttünk régi, elnyomott képzelgéseink, amelyek lelkünk sötét, pusztító, ám kétségtelenül valódi és elfojthatatlan lényét alkotják. Ideje teret engednünk a félelmeinknek.