1953-ban születtem, a Nyilas csillagképének jegyében, a Szűz fölkelésének órájában. Voltaképpen muzsikus, festő vagy építész szerettem volna lenni – nyilván azért lettem író, mert így minderről együtt képzelődhetek tovább. Ezeket a meséket a barátaimnak és a szeretteimnek írtam – így hát mindazokkal, akik magukéinak olvassák őket, remélem, szintén valami barátságfélébe keveredünk. A mesében az a jó, hogy megfér benne a líra – első köteteim verskötetek voltak az epika – később megjelent egy regényem – és a dramatikus tömörség – bemutatták három színpadi művemet is. És még az is jó benne, hogy mosolyogva lehet rá elaludni.
Fábri Péter