Ekkor ​vérfagyasztó női sikoly hasított Mike dobhártyájába. Várt és fülelt. Olyan közelinek tűnt, annyira velőtrázó volt, annyira váratlan és félelmetes… Valaki bajban van! – gondolta és már indult is, hogy körbenézzen… Aztán visszatért a tűzhöz, és leült, de megnyugodni nem bírt… Érezte, hogy az éjszaka során történni fog még valami, és ekkor újra meghallotta a sikoltást… Elindult, hogy a végére járjon a dolognak. A fák között meglátott maga előtt egy halovány, fiatal női alakot, aki felé rohant, miközben hátrafordulva visszanézett egy nagy, elmosódott épületre – hosszú, félig kibontott haja lassan követte a hirtelen fejmozdulatot. Kezei ökölbe szorítva, karjai mereven kifeszítve, mint akinek elviselhetetlen lelki fájdalmai vannak, mint aki végveszélyből menekül… Mike nem volt képes feldolgozni a látottakat. Erőtlenül, eszméletét vesztve csúszott a földre. Hanyatt fekve elterült, feje pedig a hamukupacba zuhant… „Egy jó könyv építi a lelket. Ha ismeretet is terjeszt – nagy szó! Ha mindemellett még szórakoztató is – művészet! Ez a regény mindhárom erénnyel bír!” Kautzky Armand