„A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitõl nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Õfensége azonban nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt.” Lacroix fõhadnagy megszökik hogy eltûnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az õket üldözõ gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltûnt barát és egy „bújkáló” oázis rejtélyére egyaránt fény derül…