A ​Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az egyik testvér titokzatos körülmények között tűnik el végleg. A családban az ő sorsát a mai napig titkos dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, még a puha diktatúra kezdetén a másik testvér – a szerzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybátyja – kémkedés gyanújába keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.
A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Kádár János, ha el is fogadja őket, különösebb bizalmi szerepet ő sem szán nekik a pártban. A szerzőnek, Tömpe Istvánnak sem. A több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzet gazdasági szakembert, ám de reformer gondolkodású, kritikus szemléletű pártpolitikust mégsem engedheti túl közel magához a párt.
A rendszerváltás azonban – kezdetben legalábbis úgy tűnik – meghozza Tömpe István számára a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő RT egyik első igazgatója lesz, akkor, amikor a közvélemény – akárcsak ma – a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. 1996 és 1998 között a MAV Rt elnöke, majd a MÁV Start igazgatósági tagja.