„Hordozunk egy csomagot tele olyan dolgokkal, amelyeket a múltból, a történelemből, a folklórból kaptunk. Aszerint éljük az életünket, amit másoktól tanultunk, és amit a szüleink, az ő szüleik, és azok szülei a szüleiktől átvettek.” Irene Solá

Ez a könyv emléket állít a Magyarországra települt eleki sváboknak, akik Elek–pusztából mezővárost hoztak létre. A több mint kétszáz év alatt kialakult az ötnemzetiségű település.
Elek kiemelkedett gazdagságával a környező települések közül. A jó minőségű földek és a szorgalmas sváb parasztok gazdaggá tették a települést. A több mint kétszáz év alatt kialakult sváb település öt év alatt (1945–1950) semmisült meg.
1944–1946 között visszafordíthatatlan változások következtek be a nagyközség életében. Először a zsidókat deportálták, utána a munkaképes svábokat hurcolták Ukrajnába, legvégül az eleki lakók 70%–át kitelepítették Németországba. Először a svábok elveszítették személyes szabadságukat, utána szülőhazájukat, legvégül a visszamaradottak házaikat és földjeiket.
A gazdag, jó minőségű földekkel körülvett Elek elveszítette vezető szerepét a környező települések között. Eltűnt a sváb életforma, vele együtt az eleki sváb nyelvjárás és a sváb népviselet.
Szükségszerű volt–e az elődök által létrehozott ipari létesítmények felszámolása, a gazdasági–társadalmi változások okolhatók–e a súlytalanná váló település kialakulásáért?