Az aranyszemű asszony

Ideges vergődésben vonaglott a pamlagon, keze görcsösen szorította Lupin kezét, és alig hallható szavakat nyöszörgött: - Védjen meg!... Legyen a pártfogóm!... Maga az egyetlen... Ó, ne hagyjon el!... Milyen szerencsétlen vagyok!... Micsoda kínok!... Ez maga a pokol!!!... Lupin ránézett az asszonyra, sokáig nézte, és magában kérdezte, vajon miféle titok lappanghat szép homloka mögött, miféle titok emésztheti ezt a titokzatos lelket?" A regényben a bűnügy és a hozzákapcsolódó nyomozás mellett uralkodó szerepet játszanak a szatíra és a kaland, a titokzatos és fantasztikus elemek, a váratlan és szellemes fordulatok.