"Holnap majd adok neked egy csekket és azzal elmégy egy elsõrendû szabóhoz és rendelsz magadnak néhány ruhát! Mi hasznom van egy szép lányból, ha nem akar szépen felöltözködni, hogy vele büszkélkedhessek? - Hát igazán szépnek tartasz, atyám? - kérdezte kissé félénken. - Persze, hogy szépnek tartalak! Majd beküldöm arcképed a lapoknak, ha fellépésed kissé biztosabb lesz és majd megtanulod, hogy kell a legtöbbet mutatni. Ne feledd el, hogy legalábbis egy peert óhajtok férjedül, senki mással nem elégszem meg. Most tisztában vagy elveimmel és nézeteimmel és remélhetõleg nem lesz köztünk vita. - De atyám - vetette közbe félénken, szép szemeit ráfüggesztve - s ha én szegény embert szeretek?! Akkor hogyan leszünk? - Bolondság! - mondta nyersen. - Szegény ember! Szegény ördög! Szerelem. Ostobaság, melyrõl csak rossz regényekben olvasunk!"