Ezúttal Prágába kalauzolom el az olvasót. A könyv elején az első novellában még novemberi köd van, a végén pedig az utolsóban már júliusi forróság fogadja az odalátogatót.
A novelláskötet egy turistacsoport kalandjaival kezdődik és végződik. Mint ahogy az időjárás is más júliusban, mint novemberben, úgy az elején megismert emberek is más élethelyzetben vannak.
Az elbeszélések általában emberi sorsoktól, bonyolult kapcsolatokról, kihasznált vagy éppen elszalasztott lehetőségekről szólnak.
A Gésa című novellából megtudhatjuk, hogyan mentette meg egy gésát ábrázoló festmény két ember házasságát.  
Találkozunk Arnolddal – a többi könyvemben hányatott sorsú teniszedzővel – aki fiatalkorában, már a Délszláv háború küszöbén jut el Prágába, és nem publikus kalandba keveredik egy pesti lánnyal.
A következő novella – Túl az Óperencián címmel – a szintén több könyvből ismert Arnold szerelméről, a fiatalon meghalt Szvetlánáról szól, akinek itt kevésbé tragikusan alakul az élete.
A Szerepcsere időutazással című novellában pedig Fanni, a tizenhat éves lány, a diszkóban egy különös időutazás folytán visszamegy a kilencvenes évekbe, és ugyanabban a diszkóban találkozik fiatal szüleivel és tanáraival, akik a mai korban már retrónak számító zenére ropják a táncot. Az otthon elszundító anyja meg álmában szintén a diszkóban találkozik egy szögegyenes hajú, extra szűk farmert viselő lánnyal, aki hasonlít rá is, meg a fiújára is. Visszaemlékszik, hogy aznap este, amikor összejött leendő férjével, tényleg látták ezt a furcsa lányt, de akkor még nem esett le nekik, hogy a leendő lányukkal találkoztak, aki döbbenten nézte őket, amikor felismerte bennük a szüleit fiatalon.
Ezután következik az utolsó novella, ahol újra Prágába jutunk el, ahol júliusi forróságban a kánikulától szenvedő turisták hiába keresik a strandot.