Boér ​Zsófi – akit a Körülményes ifjúság és a Tű a lemezen című regényekből már megismerhettünk és megszerethettünk – népszerű újságíró lett. Egy novelláskötete is megjelent, de közben eltelt kilenc év, s a hirtelen jött írói sikernek nem következett be az elképzelt folytatása; ötletszülte kis írásokra pazarolva tehetségét, máról holnapra él egyre keserűbb közérzettel, egyre bizonytalanabbul. Lázadása csupa dac, csupa esztelenség, csupa pótcselekvés. Ekkor ismerkedik meg Pálos Andris íróval, aki életét igazi tartalommal ajándékozza meg. A történelmi-politikai események azonban kegyetlenül próbára teszik Zsófi hűségét, emberségét. Világra döbbenésében gyanútlan apolitikussága szertefoszlik, választani kell a meghunyászkodó lemondás és a tudatos cselekvés között. Ez az igazi erőpróba Zsófi legnemesebb tulajdonságait hozza felszínre. A párjáért vívott harcban egyre több ember sorsába kapcsolódik az ő sorsa is, s ezek az igazi írói teljesítmény, az első regény évei is lesznek. Pálos Andrist lágerbe hurcolják, Boér Zsófi mégis visszavárja, mert úgy érzi, a benne rejlő erőnek le kell győznie a halált. Az önéletrajzi elemekből felépített regény, az írónő kitűnő arányérzékét, típusteremtő készségét igazolva, a korabeli magyar értelmiség hiteles rajzát adja.

Júlia, a húszéves bölcsészhallgató rajongásig szereti apját, a híres újságírót, aki mindenből kiábrándultan pusztul el az első világháború utáni években. A leány elfogadja a laptulajdonos javaslatát, s Münchenbe utazik tudósítóként. Ott riportot készít Thomas Mann-nal, megismerkedik a legkülönfélébb haladó művészeti irányzatokkal zenében, irodalomban, festészetben s férjhez megy egy igen művelt emberhez. Házasságuk azonban nem hosszú életű, Júlia rövidesen egy ott tanuló székely orvos felesége lesz, és férjével New Yorkba utazik. A társadalmi közállapotok és emberi viselkedésformák azonban mindkettőjüket riasztják. Vajon meri-e követni Júlia szerelmét az afrikai őserdők riasztó világába is? Erről szól ez a lenyűgözően érdekes, szép regény, amely színesen ábrázolja Júlia életútját az emberi kiteljesedés felé, s tájékoztatja a fiatal olvasókat arról, hogy milyen nehéz lehetett az 1920-as években kivergődni a női sors akkori szűk keretei közül.

A francia kislány regényhõse Jeanette Rosta, a késõbbi Rosta Annuska. A vadóc kislány egy francia bányászvárosból kerül egy budapesti általános iskola 7/b osztályába. Hogyan válik a gyanakvó és sebzett lelkű Jeanette felszabadult és vidám Annuskává? Erről szól Thury Zsuzsa kitűnő leányregénye.

Thury Zsuzsa Ördögtánc címû regényében édesapja alakját elevenítette föl. Az Ördögtánc (1958), a századforduló világát idézi, egy korán kilobbant írótehetség – akinek Thury Zoltán lehetett a modellje – törekvéseit és környezetét jeleníti meg, majd azt a drámai fordulatot, amit halála jelentett a magára maradt család számára. Ekkor magasodik föl az anya alakja, aki önemésztõ munkával, áldozatot nem kímélve neveli gyermekeit, a szenvedésekre, megpróbáltatásokra ,hangolt négy árvát, akik e „szívszorító kor”-ban is teljes emberekké értek. A regény egy elhatározás hû dokumentuma is: azt a szellemi folyamatot követi végig, amint egy fiatal lányban végleges elhatározássá érik, hogy író lesz.

A ​jó fiú családregény, a Zudor-família két nemzedékét mutatja be. Egy kisvárosi cukorgyár igazgatója az apa. Hal­doklik, amikor a regény kezdődik halálával megbillen a har­monikus életforma, a polgári kényelem és biztonság alapja. A család felköltözik Budapestre. A fővárosban a régi tekin­tély, a társadalmi rang tudata és a megmaradt kis vagyon ad alapot különben bizonytalan létezésüknek. Az anya, a származására büszke, személyi varázsát még idős korában is megtartó Szentgyörgyi Hanna fiában, Bélában látja a családi hagyományok folytatóját, a régi rend fennmaradásának illú­zióját is a fiú ósdi szemlélete táplálja. Az enervált, életkép­telen fiú morális hanyatlása, majd teljes züllése nem marad hatástalanul leánytestvérére, hármuk közül elsőnek ő talál rá, ha nem is könnyen, az új élet számára is változást bizto­sító útjára.
Thury Zsuzsa regénye egy kivételes történelmi forduló sok jegyét feltáró mű, melyben a család ábrázolása kiszélesül máshonnan jött és máshova tartó emberek rajzával.

„Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam. - Green Day szól a zsebedben - mondta. - Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti... - A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel. - Cortez - suttogtam, és megtorpantam az úton. - Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz - ugrált körülöttem Virág. - Mit mondjak? - kapkodtam a levegőt. - Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel - tanácsolta Arnold.” (részlet a könyvből)

Az alig 17 éves Paula találkozót beszélt meg a 22 éves Ángellel, akivel Messengeren ismerkedett meg. Izgatott örömmel várja a találkozást. A percek múlnak, ám a fiú nem jön, így Paula beül egy kávézóba. Ott fut össze mulatságos körülmények között az addig ismeretlen Álexszel, aki véletlenül ugyanazt a könyvet olvassa, mint ő. Mindketten fiatalok és vonzók… Álexnek azonban el kell valahova sietnie. Amikor Paula már éppen indulni készül, megjelenik Ángel, s bocsánatot kér a jókora késésért. Ángel újságíró, akinek aznap délután a felkapott énekesnővel, Katiával kellett interjút készítenie… Szerelem, csalódás, találkozások, hazugságok, barátság, zene… Minden benne van ebben a romantikus, kamaszokról és fiatal felnőttekről szóló spanyol regénytrilógiában.

Natasha: ​Olyan lány vagyok, aki a tudományban és a tényekben hisz. Nem a sorsban. Nem a végzetben. Vagy olyan álmokban, amelyek sohasem válnak valóra. Határozottan nem az a fajta lány vagyok, aki New York egyik utcájának emberáradatában találkozik egy aranyos fiúval, és beleszeret. Különösen nem akkor, amikor csak tizenkét óra választja el attól, hogy a családját kitoloncolják Jamaicába. Szerelembe esni nem az én sztorim.
Daniel: Én vagyok a jó fiú, a jó tanuló, aki annak él, hogy megfeleljen a szülei óriási elvárásainak. Nem a költő. Sem az álmodozó. De amikor meglátom azt a lányt, mindenről megfeledkezem. Van valami Natashában, amitől kénytelen vagyok azt hinni, valami rendkívülit tartogat… mindkettőnk számára.
Az Univerzum: Életünk minden pillanata e felé az egyetlen perc felé vezetett. Milliónyi jövő áll előttünk? Melyik válik valóra?

Nicola Yoon a New York Times bestsellerírónője, a Minden, minden szerzője. Jamaicában és Brooklynban nőtt fel, és jelenleg Los Angelesben él a családjával. Reménytelenül romantikus alkat, aki hisz abban, hogy egyetlen pillanat alatt beleszerethetünk valakibe, és ez a szerelem örökké tarthat.

Oliver Flagg két lábon járó közhely. Legalábbis June szerint. A srác jóképű, népszerű, élsportoló, és a pomponlányok vezetőjével jár. Ő az amerikai álompasi gimis kivitelben… June köszöni, nem kér belőle. Csakhogy a végzős évükben Oliver viszi mindennap suliba, ami azt jelenti, hogy a lánynak olyasvalakivel kell töltenie a reggeleit, akinek egy összetett mondat megértése valószínűleg komoly nehézséget jelent, a zenei ízlése pedig ugyanolyan fájdalmasan kiszámítható, mint ő maga. Úgyhogy veszekednek. Sokat. Az életről, a gimiről, az együttesekről, a benzinzabáló autókról, mindenről. (Oké, Oliver talán mégis tud összetett mondatokban beszélni.) Az világos, hogy ők ketten tűz és víz. Ami nem világos, miért számít ez egyre kevésbé…

512 méter választja el őket egymástól, de világaik között nagyobb szakadék nem is lehetne.

A tizenhét éves Anna előszeretettel időzik a tóparton. Kedvenc padján ücsörögve élvezi a nyugalmat, amihez ebben a gyönyörű környezetben minden adott.
A tizenhat éves Gergő a tó túlsó partján él. Egykor sikeres úszó volt, de családi gondjai miatt felhagyott a sporttal, és rossz társaságba keveredett. Ha egy kis békességre vágyik, kimegy a partra, és távcsővel lesi a túloldalt, mások idilli élete után sóvárogva.
Így akad össze a pillantásuk egy napfényes délutánon, és ezzel kezdetét is veszi közös történetük. Noha a személyes találkozásnak gátat szab a tó és a távolság, csetelni kezdenek, és beszámolnak egymásnak életük minden apró részletéről. Kivéve a tökéletesség látszata mögött megbúvó, sötét titkokat…

Vajon a közöttük szövődő kötelék elég erős ahhoz, hogy szembenézzenek a múltjukkal?