Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Így volt ez előző, 2004-ben megjelent Megszakítottam egy regényt című verseskötetével is. Vagy inkább egy-egy történet darabjai, elfelejtettnek hitt részletei. amelyek nem hagyják megnyugodni őt, ezért „valamiféle csökönyösséggel” utánuk ered, kérdéseket tesz fel, hogy ebből a személyes érdekű nyomozásból létrejöjjön valami több, önmagán túlmutató történet, amit akár a barátság regényének is nevezhetünk. Mi a barátság? – erre a kérdésre a magyar prózában kevesen válaszoltak ilyen magas színvonalon, mint Györe Balázs regénye tette. Pontosabban: teszi. Jelen időben.