Az utóbbi két évben bizony nagyot fordult velem a világ. Pedig a nagyjából 2020 táján jelentkező korai tünetek (gyakori lábgörcs vagy a kisujjam önkéntelen mozgása) alapján nem gondoltam volna semmi rosszra. Aztán, ahogy idővel jött a többi (folyamatos izomrángás, furcsa járás, gyengülés stb.), majd a diagnózis (ALS), világossá vált, hogy ezentúl minden megváltozik.
Bár már egy ideje nem tudok tanítani, Hawkinggal szólva arra használom az intelligenciámat, amire való: alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha mást nem is tudok, de még az eddigiekhez képest is többet olvasok, és ami újdonság, most már írok is. Mégpedig verseket. A legjobbakat, amik tőlem teltek. Fogadjátok őket szeretettel.
Bak Róbert
