Az emberi jogok eszménye, ahogyan ma ismerjük, döntő mértékben a nyugati civilizációhoz kötődik, amelynek mai képét különböző impulzusok formálták. E szellemi, világnézeti és intézményi összetevők közé tartozik az antik világ görög filozófiai, zsidó vallási és római jogi öröksége, továbbá az egyetemességre törekvő keresztény etika, valamint az ész uralma mellett elkötelezett felvilágosodás és ennek nyomán a klasszikus liberalizmus eszmeisége. Ezek a vallási és sze­kuláris gyökerű, illetve indíttatású hatások vezettek az egyik legfontosabb európai vívmány, az elidegeníthetetlen emberi jogok koncepciójának a megszületéséhez. Az emberi jogokban megnyilvánuló közös princípiumok fontosságára utal továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának Preambuluma is, amikor az Európai Unió működése kapcsán az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség, valamint a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékeire, illetve a demokrácia és a jogállamiság elveire hivatkozik.

Az alkotmányosság nélkülözhetetlen értékei közé tartozó alapjogok csoportosítása többféle kritérium alapján lehetséges. A rendszerezés elvégezhető az alapjogok megjelenési ideje, a jogosulti kör jogi státusa, a jogosulti kör száma, az államra háruló feladat, valamint az alapjogok értékrendje szerint. A tankönyv ezen kritériumok együttes figyelembevétele alapján törekedett a dogmatikai, elméleti és történeti vonatkozások áttekintése mellett a hazai jogrendbe is beépülő alapjogok részletes bemutatására és jellemzésére.
A tankönyv fejezeteinek megírásában több felsőoktatási intézmény és tudományos műhely oktatói és kutatói vettek részt, ezzel is jelezve a közös gondolkodás fontosságát.