Ala al-Din lefeküdt, aludt két álló napot és éjszakát egyhuzamban, a második nap delén felébredt és enni kért, mert igen megéhezett. Az anyja felelt: - Oh, édes fiam, nincs semmim se, de légy türelemmel, ihol ez a kevéske len, a minap fontam meg, megyek és eladom, veszek neked ennivalót! - Hagyd el - szólt Ala al-Din, inkább keresd elő azt a lámpát, amit a barlangból hoztam, add el azt, több pénzt kapunk érte! Az anyja fölkelt s előkereste a rozzant lámpát, de mivel az ugyancsak be volt rozsdállva, pókhálózva, hát egy marok homokot vett, tisztára akarta dörzsölni, ám alig dörzsölt egyet rajta, egy óriási szellem állt elõtte s így kiáltott rá: - Szólj, mit kívánsz tőlem? Rabszolgád vagyok és rabszolgája annak, kié a lámpa, nemcsak én, hanem a lámpa valamennyi rabszolgája!