Egy , római-parti rejtélyes haláleset döbbenti rá Õsze Miklós fiatal esztergályost arra, hogy ha a múltját nem számolja fel, élete zsákutcába jut. Erre azonban önmaga ereje nem elég, hisz gyermekkora óta hazugságra nevelték, és amikor a hullámok összecsapni készülnek feje felett, önkéntelenül is újra ehhez a módszerhez folyamodik. A tisztességes emberek közössége és elveszettnek hitt szerelme azonban utánanyúl, és nem engedi a züllés mélyére zuhanni.

„Az öregasszony harciasan szembefordult unokájával. – Nem titkoltam, és ma sem titkolom. A születésed percében megátkoztalak. – Ha már itt tartunk, drága sámán vagy táltos nagyikám, mondjad már meg nekem, hogy milyen lesz az én jövőm? Az öregasszony nem figyelt a lány kérdésében rejlő gúnyra, lehunyt szemmel, mintha a jövőt fürkészné, sokáig hallgatott, majd megszólalt halk, de gyűlölettől izzó hangon: – A te jövőd a gyilkosok jövője. Újból gyilkolni fogsz, mert ez a sorsod. És úgy fogod végezni, ahogy a gyilkosoknak megíratott. Csúf halállal. Rettenetes csúf halállal.” A szenvedély szörnyű tetteket motiválhat, de csapdába eshet a szenvedélytől vezérelt egyén is, mert tettének következményei őt magát is elpusztíthatják.

„Sokan ​úgy vélik, azért nevezte el a nép Alkonydombnak, mert ezen a vidéken, bárhonnan nézi is az ember a nap járását, mindig a domb mögött tűnik el. De van olyan legenda is, hogy a Rákóczi-felkelés idején azon a vidéken zsellérlázadás volt. Ezek a lázadók csatlakoztak Vak Bottyán dunántúli hadseregéhez. Később a császáriak elfogták a lázadó zsellérek vezérét, és azon a dombon kínozták halálra. Vallatás közben a lázadó, hogy kínjait feledje, valami népdalt gajdolt… Egyik sora, ha jól emlékszem úgy szólt valahogyan: "Bealkonyult már énnekem, édes hazám, érted éltem.” Azóta hagyomány a megyében, hogy a lázadókat az Alkonydombon végzik ki, és ott is kaparják el őket a domb aljában." Berkesi Andrásnak a felszabadulás 25. évfordulójára kiadott új regénye a Zala megyei Alkonydomb körüli legendákat a közelmúlt évtizedei emlékeivel, az emlékekben élő emberek legendás múltjának idézésével egészíti ki. Itt, az Alkonydomb aljában végeztek ki 1919-ben harminc vöröskatonát, abban a reményben, hogy kivégzésük a proletárdiktatúra alkonyát is jelenti. Csakhogy megfeledkeztek arról: sokan, rengetegen lesznek, akik megérik az alkonydombi virradatot is, és ott fognak állni azok mellett, akik mint utódok 1945-ben folytatták apáik, elődeik küzdelmét a szabadságért. Berecz Sándor, a regény egyik központi alakja is itt, az alkonyomb alján találja meg soha nem ismert édesapját, igaz emberré magasult emlékét, de el kell veszítenie ennek ellenében édesanyját, aki iszonyatos bűnének terhével a tisztább, emberségesebb életet ígérő felszabadulás után már amúgy sem tudott volna élni… A végig izgalmas, feszült légkörű regényben Berkesi András egy rendkívül jelentős történelmi korszakot mutat be. A gyorsan pergő cselekménysorral bizonyítja: 1945 szinte törtvényszerű következménye volt mindannak, ami 1919-ben kezdődött. Egyúttal olyan belső, lelki folyamatokat is érzékeltet, különösen az anya súlyos tragédiába torkolló életútjának végigkísérésével, amelyek nagyon sok ember sorsának lettek meghatározói.

„A gondolat felkavarta, felült az ágyban, térdeit átfogta a kezével, és maga elé meredt.

Hogy van ez? Én nem tudnék megölni senkit, de másokat arra akarok rábírni, hogy öljenek helyettem. Mi a kettő között a különbség? Látszólag tiszta marad a kezem, de a valóságban vér tapad hozzá, hiszen az én kérésemre pusztítanának el embereket. Egyszóval nincs különbség!

Istenem, csak itt lenne Péter és a mama! Péter persze azt mondaná, hogy „Szemet szemért, fogat fogért, a gyilkosokat meg kell büntetni!” A mama viszont óvna a gyilkosságtól, és attól is, hogy másokat rábírjak a gyilkolásra. Kinek van igaza? És ki dönti ezt el? Én képtelen vagyok rá, nem tudom eljátszani a döntőbíró szerepét!”

Aki az ördöggel cimborál Berkesi Vakvágányon című regényének folytatása. Az életben nemcsak az a fontos, hogy jól válasszuk meg az utat, amelyen haladni akarunk, hanem az is, hogy milyen szövetségesekkel karöltve járjuk végig.

E regény fõszereplõi Iványiék, egy Lajos utcai bérház lakói. Az apa tizenkilences kommunista, Péter, az idõsebb fiú is részt vesz a munkásmozgalomban, Márton a fiatalabb fiú visszahúzódó alkat. Iványiék ellenségeinek egy része is ebbõl a házból való# a fehérterrorista rendõr õrmester, és a nyilas pribékké züllött részeges munkakerülõ. A politikai és erkölcsi ellentétek, melyek a ház lakóit szembeállítják egymással, önmagukban is elegendõek lennének egy családregény eseményeihez, de mindig újabb és újabb szereplõk kapcsolódnak, újabb és újabb epizódok szövõdnek be a történetbe.

Buda 1945-ös ostromának utolsó napjaiban, egy romba dõlt ház pincéjében hat ember húzódik meg: egy német õrnagy, négyen a ház lakói közül és egy szökött munkaszolgálatos. A leomlott falak elzárták õket a külvilágtól, s a pince halálfélelemtõl, idegességtõl vibráló, forró légkörében metszõ élességgel üköznek ki emberi és világnézeti ellentéteik. A napokig tartó összezártság alatt leolvad róluk az udvariasság és jólneveltség máza, s ott állnak egymás elõtt põrén, szörnyû bûnökkel terhelten. Kint a városért folyó ostrom utolsó ütközetei dúlnak, õk meg odalent vívják elkeseredett harcukat, és végül is már csak ketten várják, hogy majd az ostrom befejezõdése után megmentsék õket.

A szoba és A rokon sikerszerzőjének új regénye

1918, Dublinban tombol a spanyolnátha, Írországot feldúlta a háború és a járvány. A kórház szülészetén Julia Power nővérnek nincs elég embere, miközben a várandós anyákat, akik elkapták a szörnyű vírust, közös karanténba zárják. A nővér körül felbukkan két kívülálló, dr. Kathleen Lynn, aki állítólag lázadó és keresi a rendőrség, és egy fiatal önkéntes segítő, Bridie Sweeney.

A három nő három nap leforgása alatt megváltoztatja egymás életét. A szűkös, sötét szülészeti osztály lakóit a járvány megtizedeli, de a rettegéssel teli világban újszülötteknek adnak életet. Az anyák és a személyzet kifogyhatatlan gyengédséggel, emberségesen teszik a dolgukat, helyt állnak a lehetetlennel határos helyzetben.

Mindig van remény, és nincs olyan szörnyűség, amiből ne lenne kiút – üzeni nyomban klasszikussá vált új regényével Emma Donoghue.

Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, kétszeres bevándorló: nyolc évig élt Cambridge-ben, ahol PhD-fokozatot szerzett a 18. századi irodalomból, majd a kanadai Londonba költözött, ott él francia élettársával és két gyermekükkel. Könyveket, színdarabokat és forgatókönyveket ír. A szoba című filmért Oscar- és Emmy-díjra is jelölték. Korábbi regénye a 21. Század Kiadónál: A rokon (2020).

„És még ezek után mondja valaki, hogy a történelem nem ismétli önmagát.” – New York Times

„Donoghue legjobb regénye A szoba óta.” – Kirkus)

 

 

 

Édesvízi mediterrán – A kezdetek 

Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…

Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…

Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…

Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

A ​Stonehenge varázslatos látképével a hátterében magasodik Salisbury katedrálisa. Az ősi Sarum vidéke ez, ahova Edward Rutherfurd eme korai, lélegzetelállító remekművében kalauzolja olvasóit, és a tőle megszokott rendkívüli gazdagsággal meséli el Anglia viharos történelmét a jégkorszak végétől egészen napjainkig.
A Sarum családi sagája évezredeken át hömpölyög. Hwll, az északi vadász a fagyos tundráról menekül dél felé, Nooma, a kőfaragó állhatatos, évtizedeken át tartó munkával emeli magasba Stonehenge-et, harminckét évszázaddal később pedig utódja, Oswald Mason húzza fel a Salisbury katedrális ég felé nyúló tornyait. Az emberi történelmet átölelő elbeszélés során pedig kelta dűnék, római utak, angolszász kolostorok, normann kastélyok, középkori mezővárosok és viktoriánus vidéki birtokok elevenednek meg.
Edward Rutherfurd elképesztő alapossággal megírt művében népvándorlások és hódítások hullámain, a lovagok felemelkedésén és hanyatlásán, szabadságharcon és ipari forradalmon át egészen a sarumi zsidók üldözéséig követhetjük az évszázadok során összefonódó családi sorsokat, és bepillantást nyerhetünk Anglia és lakói csodálatosan változatos történelmébe.

Az Éjszaka Kairóban az elmúlt évtizedekben sem vesztett varázsából, romantikájából, izgalmas, fordulatos meseszövése változatlan élményt jelent. Hősnője Anna, a szép magyar asszony, gazdag svéd férjével érkezik Egyiptomba. 1939-ben itt állomásozik az angol Gold Stream Gárda, s George Dowery, a délceg gárdakapitány beleszeret Annába. A többi szereplő: Barbara, a szeretőit váltogató angol ezredesné, Mirjam, a félvér lány, Zilahy Zoltán, a fiatal magyar orvos és társaik… sorsukat a második világháború kitörése dönti el. A nemzetközi légkörben még zajlik a fényűző élet, Faruk király nyári palotájában garden party van, de Ras el Tinben az angol flotta már bevetésre kész, és McCornik ezredes még nem is sejti, hogy barátnője, Lili Lane – nemcsak énekesnő… Az Éjszaka Kairóban lebilincselő regény, és egyben érdekes kordokumentum is.

 

Az időszámításunk előtti V. század Görögországába, Athénba, az ókor világába vezeti ifjú olvasóit Hegedűs Géza. A görög-perzsa háborúk ideje ez: a halhatatlan Marathónnak, Leónidasz spártai király szállóigévé vált hősiességének, Miltiadésznak és Periklésznek, az ókori tudomány virágzásának kora. A regény a kis-ázsiai Milétoszban kezdődik. Két fiú sétahajózni indul, de a tengeren viharba kerül, és elszakad otthonától. Perzsiába jutnak, ahonnan csak esztendők múlva, élményekben gazdagon, kalandok sorozatán át kerülhetnek Görögországba. Csatákban, veszélyben, munkában és szerelemben, kémek üldözése és filozófiai viták, művészi élmények és világjárás közben bontakozik ki az olvasó előtt az emberiség ifjúkora.