Aki félt a szerelemtől

Régnier a világirodalomnak azok közé a ritka jelenségei közé tartozik, akik egyformán kiválók lírai költőknek és regényíróknak is. Bár regényeiben is mindig és megalkuvás nélkül költő marad. A történet érzelmes finomságában, a leírások művészi szépségében, a tárgyválasztás s a megírás artisztikus tökéletességében egyformán bámulhatjuk a költőt és a regényírót, aki alakjait idealizált gyöngédségük mellett is eleven életet élő emberekké tudja formálni. A mai korban játszó regényei közül, - mert nagyon szereti a nagy francia tradíciók csillogón romlott XVIII. századát is, - talán legszebb a Peur de l'amour, amelyet Aki félt a szerelemtől címmel itt adunk a magyar olvasók kezébe. Tragikus végű nagy szerelem ez, amelynek különös fűszert az ad, hogy szenzibilis fiatal hőse, a maga timid életfélelméből éppen Velencének, a holt városnak végső szépségeket sugárzó emlékpompája közt ébred föl, hogy egy csodálatos illatú csókok és forró lihegésű ölelések közt színesen felsziporkázó élet rövid mámoráért halállal fizessen. A regényt Király György, a nagytehetségű író és esztétikus, a magyar nyelv kitűnő mestere fordította.