Ha ​már szüleid (és nem származásod) jóvoltából megáldódtál a tehetség türelmével, szeretetével és bizalmával, nem lehetsz lusta. Mert a költő, ha a Teremtő Isten homlokára tette fényes kezét, nem lehet lusta. A lustaság a legnagyobb bűn, amit elkövethet a költő. A költő legszentebb, legbizalmasabb kötelessége a folyamatos figyelem, az állandó töprengő türelem, a lét-bizalom szeretete és a szeretet gyakorlása. Az emberré varázsolódott létezés lehet szomorú, lehet büszke, lehet türelmetlen, lehet hitében és jövőjében bizalmas, de a költőnek legfontosabb kötelessége a bizalom a hűséghez és a valósághoz. Kötelessége a szeretet, a létező dolgok ismerete és a hűség ahhoz a valósághoz, amelyből, és amelyben született. Kötelessége a hűség és a szépség szeretete és szolgálata. A költőnek (hiszen lényének ez a lényege) szeretnie kell a valóságot, azt az anyagot, amelyből, és amelyben született. A költő tiszta bizalma a vágy a hűségre, a szolgálat tisztessége és tisztasága. A költő sohasem lehet hűtlen, mert létének egyetlen bizonyítéka a valóság szeretete, a lét-anyaghoz való hűség és a dolgos bizalom. A költő sohasem lehet hűtlen az anyaghoz, ahhoz a küldetéshez, amelyre rendeltetett, mert tudnia kell, hogy sosincs egyedül, hiszen az Isten homlokára tette fényes kezét és azt súgta a fülébe: „Sohase hagyd abba, mindig csináld, amíg élsz, hiszen majd eljön a hallgatás ideje is!”