A trianoni páva

Surányi Miklós a nagy műveltségű baranyai levéltáros, egyben Babits Mihály iskolatársa 1917-ben aratta első írói sikerét A trianoni páva című regényével. A mű Domoszlay Farkas nyugalmazott huszárkapitány és LaBouche Friderika szerelmét mutatja be. A könyv zajos sikert hoz írójának, s fél éven belül új kiadást ér meg. A kritika fanyalogva, a közönség ovációval fogadta az írót, aki berobbant a magyar regényirodalomba. Cselekményét az 1830-as évekbe helyezi, történelmi regényt tart tehát kezében az olvasó, amelyben remek jelenetek sorakoznak egymás mögött. Surányit az ember érdekli, miközben átlengi művét valami finom szexualitás, mely - különös tekintettel a korra, amiben született - sohasem lesz karnális és érzéki. S mint minden nagy regény, itt sem a boldog befejezés felé ragad bennünket az író fantáziája, hanem az egyre inkább érződő katasztrófa irányába. S mi köze Trianonnak a regényhez? Semmi... Oly kép ez, ami az író fantáziájában ragadt meg, s mivel a cselekmény jó része Párizsban játszódik, finom utalás csupán a francia kapcsolatra.