Ez a történet a Lélekháború című első rész folytatása. Elkezdődött a hosszú háború, és a szabadság árát meg kell fizetni. Újabb elképesztő fordulatok, óriási űrcsaták, és a megdöbbentő igazság feltárul. A tét óriási - rabszolgaságba süllyedés és a feledés homálya vagy a szabadság fénye újra felragyog.

Részlet a regényből:

"A többi kapitányom követte a példámat, és elértük, hogy a Császár hajója irányt változtasson. Közben fél szemmel a térhatású kijelzőre sandítottam, és láttam, hogy a kis szállítóhajónk elérte a bolygó felszínét. Üzentem a hajónknak.

– Vigyél a bolygó másik oldalára, és jöjjenek veled a többiek is. 

– Érzem, hogy mit akarsz csinálni. Csináld nyugodtan. Én segítek neked –Gittarból a végtelen nyugalom sugárzott felém. Erőt adott.  

– Robbantsátok fel a bolygót! – a mellettem lévő technikusnak adtam ki a parancsot. Olyan erőteljesre sikerült, hogy késlekedés nélkül végrehajtották.  A robbanás olyan elemi erővel csapott le, hogy még a lökéshullám ereje el sem ért minket, de már rázkódott az egész hajó. 

– Most! - küldtem a gondolatot Gittarnak. 

Mind az összes Brutal 01-es egyszerre lépett ki a fizikai világból, hogy egy rövidke pillanat múlva a hőrobbanássá alakult bolygó másik oldalán újra visszatérjenek oda. A hajókon kívül lévő vadászaink mind a robbanásba vesztek. Amikor újra a fizikai világba érkeztünk, a bolygóból kiinduló elemi energia nagy része már túljutott azon a ponton ahol éppen voltunk. Még így is meglökött minket, és kis időre irányíthatatlanná tette a hajóinkat. A pajzsunk nagy része levált, de megmaradt azért belőle annyi, hogy a bolygóból kirepülő törmelék ne tegyen nagy kárt a burkolatban.  - Kérdezzétek meg, hogy mindenki visszatért-e a foglyok és az elvesztett vadászok közül - a kommunikátorok azonnal utánakérdeztek.  A térhatású kijelző megzavarodott. A hatalmas energiakisüléssel nem tudott mit kezdeni. A Császár hajóit kerestem. Tudtam, hogy ők a fizikai világban voltak amikor a bolygó felrobbant, ráadásul elég közel ahhoz, hogy bajba kerüljenek. "