Itt nem ugyanazokról a sztárokról van szó, akikkel nap mint nap találkozunk a neten, a tévében, a lassan minden médiára rátehénkedő pletykarovatokban. Nem ugyanazokról a sztárokról, bár sokszor ugyanazokról az emberekről. A Hollywood-galaxis történetében egyetlen valódi állócsillagot sem találtam, aki kizárólag a nevéből élt volna, mint a celeb, aki „arról ismerszik meg, hogy ismerik őt”. Itt a filmművészet óriásairól lesz szó, akiket nem a sajtó és a tömeghisztéria, hanem saját művészi és emberi teljesítményük emelt a csillagok közé. Tiszteljétek az igazi sztárokat! Azért lettek ők az igazi sztárok, mert van miért tisztelni őket! A szárnyas közhely így szól: a legnagyobb sztár is csak ember. No igen, de miféle? Alighanem mégiscsak másféle... A különbség nem abban mérhető, hogy ő az, aki a legszexisebb Armani vagy Chanel-kreációkban jelenik meg, aki örökké botrányokba keveredik. Igen, a sztár, még a legnagyobb is, ugyanolyan sérülékeny, keményen robotoló, betegségekkel és más bajokkal viaskodó, saját képességeiben is kételkedő ember, mint mi valamennyien. Csakhogy neki van egy titka, melynek megfejtéséért némelyikünk mindenét odaadná. E titok neve halhatatlanság. Ez az, ami a mozi legragyogóbb csillagait megkülönbözteti tőlünk. Ez az, amiért irigyelni is szabad őket. Ennek a titoknak a megfejtéséhez szeretnék hozzájárulni könyvemmel. (A szerző előszavából)
