Az ember esendő voltán, szabadságot, levegőt szomjazó vágyán mereng Oscar Wilde ebben az örökbecsű költeményben. A bűn idegen az embertől, még ha elkövette is: a gaztett pillanata s a büntetés is – ellentmond az ember lényegének. S míg a halálra ítélt bűnös esendő, elpazarolt emberségét siratja, vágyai egy jobb világ felé szállnak, melyből eltűnik majd a bűn, és így elmarad majd a megtorlás keserves, gyászos processzusa is.
