"Claudius úr huszonegy éves fiatalember volt akkor, telve szenvedéllyel s rajongással… Egy nõt szeretett, oly forrón, hogy én nem vagyok képes azt Önnek leírni. Volt egy barátja, kit egész bizalmával megajándékozott, s kiért nagyon sokat áldozott. Egy napon arra a meggyõzõdésre kellett jutnia, hogy a nõ és a barát megcsalták, hogy mindkettõ hûtlen lett hozzá. Ezt a férfiak szokása szerint csak vér moshatta le. Párbajt vívtak az áruló asszony miatt, s a barát egy lövést kapott a vállába. A seb magában véve nem volt ugyan veszélyes, ám az elgyengült szervezet cserbenhagyta õt. Dacára a legkitûnõbb orvosok fáradozásainak, többheti ágyban fekvés után meghalt… – De hát a nõ, a nõ? – Igen, a nõ. Õ is elhagyta Claudius urat. Egy angollal utazott el."