Bár a Parainesis Kölcseynek egyik legnagyobb és leghíresebb műve, szakirodalma meglehetősen kevés. Minden Kölcsey-monográfia az életmű jelentős alkotásának tartja, de a mű elemzésére csak kevesen vállalkoztak. Ez a kötet ezt az űrt hivatott betölteni.  Nem hibáztatom azokat az irodalomtörténészeket, akik nem tudtak vagy nem akartak belemélyedni a Parainesisbe. Nem könnyű túllépni az első megdöbbenésen, hogy Kölcsey 1834-ben olyat tudott írni, ami még száz év múlva, sőt napjainkban is teljesen időtálló. Úgy gondolom, azzal tudom legjobban alátámasztani az iménti megállapításomat, ha a következőkben olyan elemzést nyújtok, mely a mű egészére kiterjed, az első mondattól az utolsóig.