"A nő fojtott indulattal kérdezte: - És mit tud a hajnalról? A hajnalról, amely pirkad? Mi?! - A hajnal a napnak azon szaka - felelte készségesen Benjamin Walter Pác -, melyben az elforduló glóbusz ismét visszatér a nap sugarainak síkjába. - És miért vagyok én olyan, mint a holdkaréj? - folytatta a hölgy egy gyanakvó érettségibiztos statáriális tárgyilagosságával. - Mi?! - Eme sarlószerű domborulat összefügghet a túltápláltsággal... - hebegte. - De kérem, kedves nagysád, foglaljon helyet... - És mi van a szférák muzsikájával? Szívének karmesterével, és mi van a negyvendolláros karórával? Maga pimasz!! És további definíciókat nem is várva, a szférák babaarcú holdkaréja úgy vágta szájon háromszor egymás után Pencroftot, hogy kezéből a kalap egy szomszédos asztalra repült."