Az 1902. év nyarán szerzett tapasztalataimról számolok be ebben a munkában. Leszállottam London alvilágába olyan lelkiállapotban, amelyet leginkább a fölfedezőéhez hasonlíthatnék. Eltökélt szándékom volt, hogy inkább a saját szememmel szerzek magamnak meggyőződést, mint mások tanításaiból, akik semmit sem láttak, vagy olyanok szavaiból, akik láttak ugyan, de már régebben eltávoztak. Azután bizonyos a magam használatára szóló nézőpontjaim is voltak és az alvilág életét ezekkel akartam fölmérni. Így erősen állítom, hogy mindaz jó, ami előmozdítja az életet, a testi és szellemi egészséget, ami pedig megrövidíti, ami satnyává teszi, ártalmára van és eltorzítja, az rossz. Az olvasó nyilván arra az eredményre jut majd, hogy nagyon sok rosszat láttam. De nem szabad elfelejtenie, hogy Anglia »boldog évének« tekintik azt az időt, amelyről írok. A nélkülözés és hajléktalanság, amelyet tapasztaltam, állandó nyomorúságok, amelyeket a legnagyobb bőség idején sem irtottak ki.
Ezekkel együtt is megveheted
+
+
110 pont
