A Megismerés felhője

Ellis Potter a tőle megszokott éleslátással vizsgálja a valóság természetfeletti és természetes dimenziójának kapcsolódási felületét, melyet „a Megismerés felhőjének” nevez. Akik átélték a Bibliában a „felhőtapasztalatot”, különböző nevekkel illették ezt: „égő csipkebokor”, „tűz- vagy felhőoszlop”, „vakító fény”, „angyal”, „tűzszekér”. Ilyenkor mindig Isten a kezdeményező, aki megnyitja a felhőt az emberek számára, és bátorítja őket, hogy „lépjenek közelebb”. Ugyanakkor az ember felhőbe való hívatlan betörését a Biblia varázslásnak nevezi és tiltja. A könyv izgalmas gondolati területeken vezet végig, ahol érezzük az értelmi megközelítés korlátait, ezért is kapcsol a szerző az érvelés mellé néhány művészeti alkotást. Jézus Krisztus személye viszont biztos pontot jelent ebben a szellemi kirándulásban, aki feltámadott testében negyven napon át fizikailag is jelen volt: érintett, evett, beszélgetett és gyakorolta a vendégszeretetet, de teste a másik dimenzióban is működött: megjelent, eltűnt és „teleportálta” magát. Teljes mértékben természetes volt, ugyanakkor teljes mértékben természetfeletti is. Az igazi élet a valóság teljességében gyökerező élet, melyet Jézus kínál nekünk, és erre hív a szerző is.