A meghasadt én

„Laing ki merte mondani, hogy a pácienst a pszichiáter, a gyereket a családja, a diákot a tanárja, a szeretőt a párja mélyen befolyásolja. Senki sincs egyedül, aki szenved, a környezete miatt szenved. Egyszerűen és egyértelműen kijelentette, hogy nem a szenvedőt, hanem a környezetét kell megváltoztatni.” Feldmár András Van-e jogunk betegként tekinteni arra, aki más, mint a többség? R. D. Laing, az antipszichiátria atyja megkérdőjelezi annak egyértelműségét, hogy a hétköznapi emberek világa „normális”, a skizofréniával élő személyeké pedig „nem normális”. Bemutatja, milyen okok állhatnak a skizofréniát jellemző gondolkodási és cselekvési módok hátterében, és belehelyezkedve egy skizofréniával élő személy világába, könnyebben megérthetjük az elsőre furcsának tűnő gondolatait és viselkedését. Nagy hatású első könyve, A meghasadt én 1960-ban jelent meg, és most először olvasható magyarul, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pszichiátria az elmúlt évtizedekben sokkal humánusabbá vált. A pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok és írók számára is inspirációt jelentő könyv nemcsak a mentális betegségeket övező tévhiteket oszlatja el, hanem a saját létezésünkkel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásában is segít.