Csepeli György új könyve a mindennapi antiszemitizmusról szól, amelyet meg kellett írnia, mivel a hallgatás is szólás lett volna. El kellett mondania, milyennek tartja ezt a világot, mit helyesel, s mit vet el benne. Az antiszemitizmusban felbonthatatlanul együtt gomolyog vallás, művelődés, politika, gazdaság, társadalmi struktúra, ész és szenvedély. Mindig ugyanúgy, és mindig másképpen.
A történeti áttekintésen túl a szerző hangsúlyosan foglalkozik a politikai antiszemitizmus és a magyar nemzeti identitás viszonyával. A Trianon és a holokauszt traumája „zsidónak” és „árjának” minősített magyart egyaránt ért, s e két egymást erősítő trauma mind a mai napig mérgezi mindennapjainkat. A rendszerváltás nem oldotta békévé az emlékezést. Az ellenkezője történt. Európában életre kelt az új tekintélyelvűség, melynek már nem a család és az állam szent szövetsége, hanem a bizonytalanság, a káosz, a bevándorlás rettenete lett az éltető ereje.
A modernitás véget vetett az egyre tökéletesedő jövőbe vetett hitnek. Visszatért az egyéni szabadságot és méltóságot nem ismerő, csoport-hovatartozás alapján mozgósuló szeretet és gyűlölet ősi típusa. Ez a könyv talán segíthet abban, hogy felismerjük, vajon mennyire tartja markában a múlt a jövőt.
