„Orbán se nem jobboldali, se nem baloldali. Orbán Orbánról szól. Orbán a nyerésről szól. Orbán 1848 óta a legfontosabb magyar politikus lett, olyan fontos, amilyet nem látott a világ, mióta Liszt ujjai csiklandozták az elefántcsont-billentyűket. Nem rossz." „Az egyetlen különbség a fiatal Orbán meg a mostani között szerintem abban áll, hogy a mostaninak már nincs kedve játszadozni az áldozatával." Görbe tükör? Pamflet vagy stand-up? Sírjunk, vagy nevessünk? Tibor Fischer szellemes könyvecskéje tömör összefoglalása mindannak, amit, jobb szó híján, rendszerváltásnak és demokráciának nevezünk. No meg arról, hogy milyen is valójában a magyar média, hogyan viszonyul a politikához. Ha viszonyul egyáltalán, és nem csak dörgölődzik. Vagy ez is viszony(ulás)? És miért van az, hogy a nyugati sajtó nem tud semmit rólunk. Illetve amit tud, azt többnyire itthonról szivárogtatják ki, kellően kozmetikázva. Ettől még Budapest Bukarest, és örök vicc, hogy két magyar három pártot alapít. Mert a gondolkodás sohasem volt népszerű foglalkozás: ha ez ember valamire nem tud hamarjában rátapasztani egy meglévő címkét, akkor magának kell megfogalmaznia a feliratot, és ez fárasztó. Az ilyesmit senki sem szereti. Az új dolgok megzavarják a gondolkodást. Ha az ember boltba megy, akkor többnyire almát, narancsot vagy szilvát akar venni. Kinek kell, hogy összezavarják olyasmivel, ami narancsra hajaz, de a szagában van valami almaszerű, az íze meg leginkább a szilváé, miközben a zöldséges szerint béfonya. Azért nevezzük csak narancsnak, véli Fischer. Egyszóval: „senkit sem érdekel Magyarország valami nagyon, de azért elmondok róla egyet-mást, ha nem bánják". Mi meg csak röhögünk előre ezen is, mert tudjuk, hogy mindegyik politikus mögött van egy másik, aki jól járt. Vagy nem. No, de ki a jó politikus itt? És ki az az egy, aki első az egyenlők között? TIBOR FISCHER (Stockport, 1959) magyar származású angol író. Londonban nőtt fel, majd a Cambridge University latin és francia szakán tanult. 1988 és 1990 között a The Daily Telegraph magyarországi tudósítójaként dolgozott. Novelláival és regényeivel számos díjat nyert. Tagja a Királyi Irodalmi Társaságnak, a Canterbury Christ Church University kreatív írás kurzusának programigazgatója. Díjai: Betty Trask-díj, Man Booker-díj. Fordította: Farkas Ákos