1920-ban a magyar történelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a történelmi Magyarország és hagyományos vezetõ rétegei találtattak könnyûnek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. Közel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és mûvelõdési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elkötelezett részébõl a magyar népi mozgalom. Az õ történetükrõl szól ez a könyv. A magyar népi mozgalomról meglepõen keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekbõl és elõítéletekbõl táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legégetõbb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk „harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében. Papp István kötete – amely harminc év óta az elsõ modern szemléletû összefoglalása a témának – elsõsorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 elõtt és után.