Nemere István legújabb könyvében Magyarország és a Horthy család történetét dolgozza fel, az Adolf Hitlerrel való első találkozástól kezdve az 1930-as évek végének kül- és belpolitikai történésein, majd a II. világháború eseményein át egészen az emigráció éveiig. Főszereplői részben fiktív, részben valós történelmi alakok. A szerteágazó kutatómunkán alapuló mű áttekintést nyújt a korabeli Magyarország szinte minden társadalmi osztályának a hétköznapjairól, a kormányzati politikai jobbra tolódásának hatásairól akár a hadsereg tisztikarára, akár a zsidó származású értelmiség, közhivatalnokok és tőkések, akár a budapesti éjszaka legendás mulatóinak és mulattatóinak körében. Különös hangsúlyt kap a két Horthy fiú, István és Miklós sorsa a korszakban, egészen az előbbi vitatott körülmények között, az orosz fronton bekövetkezett haláláig.

A szerző részletesen bemutatja az 1944. március 19-i német megszállás előkészítését, a lehetséges német hírszerző és diverzáns tevékenységet, a bevonulás kulcsmozzanatait, a híres-hírhedt Otto Skorzeny budai akcióját és ifjabb Horthy Miklós elrablásának körülményeit.

A sors rabjai nem történelmi ítélkezésre vállalkozik, hanem igyekszik az írói szabadsággal élve, de a történelmi tényeket nem megmásítva úgy bemutatni az 1930-as és 1940-es évek eseményeit, hogy az olvasó saját maga formálhasson véleményt azokról.

Akik olvasták a szerző Időtörés c. fantasztikus regényét, azok ismerősként üdvözlik majd Medina időrendőségi felügyelő és hűséges, ám kissé furcsa társa, Barax felbukkanását. De akik most első ízben találkoznak a furcsa párossal, azok is élvezhetik a történetet, amely nem függ össze az elsővel. Ők ketten a jövőből térnek vissza a huszadik századba, és sohasem teszik ezt ok nélkül. Mindig valamilyen régi „kalamajkát“ kell helyrehozniuk, ami egyszer ugyan már megtörtént és bajokat okozott a jövőben, ám ők ketten a „helyretevők“, a javítók, akik semmitől sem riadnak meg, már csak azért sem, mert a múltban még ismeretlen szuper-eszközök birtokában nagyon sokat tehetnek. Ők mindig és mindenhol nagyon is céltudatosan cselekednek. Persze a huszadik század elég bonyolult időszak volt ahhoz, hogy a jövő emberei el-eltévedjenek abban a számukra régmúlt korban… Medina és Barax ezúttal egy genetikai ügyben nyomoznak az idő mélységeiben. Mielőtt az emberiséget a jövőben kipusztítaná egy járvány, máris visszajönnek és szembeszállva itteni hatóságokkal, titkosszolgálatokkal és fegyveres erőkkel, különös nyomozásukat egy… spermabankban kezdik el. Kalandjaik nemegyszer mulatságosak, ám végül is véresen komoly harcot kell folytatniuk az emberiség fennmaradásáért, egyszerre a múltban, ami nekünk a jelen, és a saját századukban, ami meg nekünk még a jövő…

Előszó helyett álljon itt néhány részlet a blogon szemelvényként megjelent epizód után írott véleményekből! Ezt az írást már nagyon vártam! és nem csalódtam. Egyedi, izgalmas történet, ami újkeletű! Demeter Attila, szép munka! Azért a füst dolog nekem kicsit a Lost c. sorozatra asszociált, de ez nem baj, mert imádom azt a sorozatot! Ám utána kiderült, hogy teljesen más van a háttérben. Az eseményeket filmként láttam magam előtt. Nagyon olvasmányos. Jól lehet vele haladni, összességében jó a téma. Engem megfogott, kíváncsivá tett. Jöhet a következő rész! Tetszett, olvastatja magát, gördülékeny a fogalmazás. A griffmadár okozta eltűnés számomra új. A griffmadár, az eltűnés, az eltérő legendák és a gondolatolvasás képessége egyaránt olyasmi, ami bejött, érdekesnek találtam. Izgalmas, szépen kidolgozott világ, tetszenek a nem fantázianevű földrajzi nevek, mint “Üvegpuszta”, “Bikahegy”, de a “Hosszú Kármin” is jól hangzik. Így első körben rögtön fantasyra tippelnék, de mivel sci-fibe van kategorizálva, ezért pár dolgot rögtön máshogy látok (pl. a lebegő griff nem mágikus lény) Nagyon tetszett.

Utazni sokféleképpen lehet. Rövidebb távokra gyalogosan is eljuthatunk, hosszabbakra már inkább valamiféle közlekedési eszközzel indulunk. Fejlett technikával egészen messzire elérhetünk a térben… vagy akár az időben. De létezik másfajta utazás is. Ahhoz elég annyi, ha lehunyjuk a szemünket, és szárnyra kapunk. Várnak ránk messzi idők, távoli világok. Lehetünk feltalálók, katonák, űrhajósok, diplomaták, szerelmes fiatalok, esetleg ugyanolyan egyszerű, hétköznapi emberek, mint a valóságban. Ám ez az álomvilág különös kaleidoszkópját tárja elénk lehetséges életeknek. Fénytörés-szikráiban felvillannak elszalasztott és soha el nem jött pillanatok, de megcsillannak a jövő színes kristályai is. Csak meg kell tanulnunk kiszakadni a mindennapok taposómalmából, ellazulni, és átadni magunkat a varázslatnak, melyet csakis egy álomutazás adhat meg nekünk. Kasztovszky Béla, a Kétszemélyes világ és a GRIN Zsoldos Péter-díjas szerzője évtizedeken keresztül változatlan fiatalossággal és frissességgel írta egyedi hangvételű történeteit, amelyekben az emberi lélek titkait kutatva, ha kellett, a csillagok közé is kimerészkedett. Meglepetten kaptunk észbe, hogy már a 75. születésnapjára készülünk. Aztán egyszerre végleg fényévek távolába szökött körünkből. E kötet, mely újabb írásait köti csokorba, immár csak posztumusz tisztelgés lehet tehetsége előtt.

A Kincsesbolygó felfedezőinek kalandjai folytatódnak.
A planétán eltemetett hatalmas kincs tovább ingerli az alvilági bűnözők fantáziáját. A kincs méltó arra, hogy a hataloméhes kalózok és más rablók megpróbálják megszerezni, de a távoli birodalom, a Földet egyszer már letaroló, ám később mégis vereséget szenvedő Robak ügynökei is érdeklődéssel fordulnak a kőkorszaki szinten élő népek által lakott bolygó felé.
Az ellentétes oldalon álló erők csatározásának története összefonódik az előző részben megismert szereplők életével, ebből kerekedik ki a „Második őrszolgálat” harmadik részében leírt kalandokból. Az Őrszolgálat sorozat korábbi köteteinek szereplői is felbukkannak a történetben, így az Ezeréves őrszolgálat negyedik és ötödik részében megismert hősök is megjelennek a regény lapjain. A kötettel immár nyolc részre bővült az „Őrszolgálat” sorozata.

Az egész világ romokban hever. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg - a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. Az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. De hogyan tudja majd eldönteni, hogy hőstettet követ-e el vagy óriási hibát?

Glukhovsky története az atomháború utáni világot írja le, de valójában nagyon is a mostani világunkról szól: hidegháborúról, menekültválságról, új diktatúrákról…

A Metró három része a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játékok is készültek belőle. Most először jelenik meg a trilógia – melyet a szerző 2019-ben kiegészített egy új fejezettel – egy kötetben.