„Mildred Wilson nagyot nyújtózott a paplan alatt, majd lassan kinyitotta a szemét. A hálószoba függönye nem volt teljesen összehúzva és egy vidám, korai fénysugár pont az arcát cirógatta. Ettől nagyon jókedve lett. Gyorsan ki is pattant az ágyból. Csak most pillantott a franciaágy másik oldalára. Ahogy sejtette, Jonathan, a férje, természetesen már nem volt az ágyban. Ő hajnalok hajnalán a laboratóriumba autózott, mint évek óta mindig.”

(részlet a könyvből)