A kolozsvári sétatér

Szőcs Géza (1953-2020) költő, dráma- és esszéíró, filozófus a hetvenes években indult erdélyi költőnemzedék egyik legkarakteresebb, egyben legmegosztóbb alakja. (...) Verseiben egyszerre munkál az agy (vagy elme?) pengeélének a hidege és a szív (vagy lélek?) ecetes szivacsának túlforrósága. Kíméletlenül agyal, amikor gyöngéd és tanácstalan, ám szeretetteli figyelmességgel nyilvánul meg akkor is, amikor ironikusra vált, vagy eljuttatja magát a szarkazmusig. (...) Nincs helyén a Szőcs-költészet, manapság mintha főleg nem. Érthető, bár nem értelmezhető. Ez a hangoskönyv hangos hozzászólás ehhez a lehetetlenséghez. Az értelmezhetetlenséghez, hogy percemberkék dönthetnek súlyos életművek - és életművek utóélete - fölött! Szilágyi Enikő a költővel együtt kezdte a versek könyvvé rendezését. De már egyedül fejezte be. Tudja, érti, vállalja és mondja. Hallgatom, tudom, értem és vállalom. De belefájdulok. Költőtársam volt, hiányzik a megszólítható ember, hiányzik a verses jelenléte. Egy könyv hangjainak idejéig ez a hiány felfüggesztődhet. A férfi, virággal a szájában, ismét közöttünk, bolyong és nyughatatlan. Zalán Tibor