Hirtelen felült ágyában, hideg borzongás futott át a testén. Valaki volt a szobában! Tapogatózva nyúlt a villanykapcsoló felé és majdnem felsikoltott. Egy kézhez, hideg kézhez ért az éjjeli szekrényen. Egy pillanatra megdermedt a rémülettől. A kéz hirtelen visszahúzódott. Hallotta a függöny zizzenését, s az éjszaka sötétjében egy alak árnyéka rajzolódott az ablakra. Kiugrott az ágyból, egész testében reszketett, s felgyújotta a villanyt. A szoba üres volt, de a földig érő ablakszárnyat csak betámaszották.
Az ágy melletti asztalon szürke kártyát pillanott meg. Remegő ujjakkal emelte fel: „Valaki, aki szereti Önt, kéri, hagyja el azonnal a házat, mert élete és becsülete veszélyben forog.”
Az aláírás helyére kék színű, keskeny kezet rajzoltak.