A monográfia szellemileg és szaktudományosán egyaránt vonzó jogelméleti és jogfilozófiai problémákhoz és megoldásaikhoz vezeti el olvasóit. A szerzők saját jogfelfogásuk bemutatása mellett széles körű áttekintést adnak a múlt és a jelenkor irányzatairól. A 20. század legnagyobb gondolkodóiról rajzolt önálló szellemi portrék teszik teljessé a szisztematikus kérdéseket megelőzően tárgyalt elmélettörténeti anyagot.

Az angolszász joguralom, a francia konstitucionalizmus, a német Rechtsstaat és a magyar átmenet jogállamiságának a nemzeti jogfejlődésbe ágyazott leírása és értékelése alapozza meg a jogállami minőségű jog mai kritériumrendszerének tárgyalását. A legalitás talaján végbemenő magyarországi békés átmenet jogi reformok felhalmozódása útján vezetett a régi jogtípus áttöréséhez, ami nemcsak a forradalmi jogkeletkezést zárta ki – amennyiben a jogállamiság és a politikai forradalom szükségképpen anti-nomikus viszonyban állnak -, hanem annak a konzervatív álláspontnak az érvényesülését is, amely a jogállam konstrukciójával egy adott állapot megörökítésének, a változatlanságnak az őre kívánna maradni.

A legalitás és a legitimitás megváltozott újkori viszonya befolyásolja a jog felépítését és működését. A jog fejlődését aktív adaptációnak bemutató álláspont ezt a felépítettséget a jogfilozófia lételméleti, kategóriaelemző módszerével mutatja be. A kötet tematikai horizontja a jogok természetének, így a szerzett jogok, a természetes jogok és az emberi jogok jellemzésének, továbbá az igazságosság jogelméleti kérdéseinek a bemutatásával válik teljessé.