Kukorelly Endre, a kötet szerkesztője így vall a kötetről: „ Egy mesebeli királylány úgy berágott a szerelmére, hogy megfőzte a gyerekeit. Meséli egy királylány. Nagyanyjáról, a szerelméről, anyjáról, a szomszéd Antiról, férfiakról, jobb kézfején egy L alakú forradásról. Nagyapjáról, aki tíz évig haldokolt, és egy keserűségében mindenkivel baszó, szerelmes ukrán kurváról. Mitológiai alaptörténeteket, hogy állítólag a világot egyetlen fickó cipeli a hátán, ilyesmik, közben meg lemossa és átlakkozza a körmét. Nekem kiváló arcberendezésem van, sokan irigylik, mondja, és úgy, hogy ne tudd letenni. Ha letennéd, vedd föl. Szeretem a férfiszagot. Sokan mondják, hogy hű, meg ha, és büdös, meg ilyenek, de szerintem nem tudják, mit beszélnek, csak megtanulták. Szükségem van rá. Megyek az utcán, aszfaltoznak, vagy valamit csinálnak, engem nem érdekel, az a fontos, hogy dolgoznak, vannak izmaik, látom, ahogy dolgoznak az izmaik, ha elmegyek mellettük, megállnak, néznek, de úgy, hogy lássam, és van szaguk meg mindenük. Úgy kerek a világ, ha dolgoznak az izmai, ez így van rendjén, ne mondja, csinálja, de nagyon, úgy, hogy izzadjon belé, mert annak van szaga, életszaga van, férfi. A világnak ott van vége, ahol már nem néznek. Elementáris, őszinte, húsevő, boldog, boldogtalan. Azon morfondírozik, milyen volna egyszerre két férfit boldoggá tenni. Aludna középen.”