A Magyar Királyság és Erdély a XV. század végétől a XVII. század közepéig több alapvető átalakuláson ment át. A történelmi keretet ehhez a középkori Magyar Királyság három részre szakadása adta, valamint a mohácsi csatától kezdődően folyamatos hadjáratok, a kulturális és művelődési intézmények többszöri lerombolása.

Az ország(ok)ban élő értelmiség és városi polgárság ebben az időben, dacára a politikai és gazdasági állapotoknak, megpróbálta követni a nyugati kereszténység területén kialakuló szellemi áramlatokat – az időben előre haladva egyre kevesebb sikerrel. A Hunyadi Mátyás országlását követő fél évszázadban az itáliai és a dél-német humanizmus hatott a legerőteljesebben, majd az ezt követő egy évszázadban a protestáns reformáció eszméi. A könyv azt a folyamatot követi végig a lutheránus városi polgárság és a protestáns iskolák könyvtárainak tematikus összetételét vizsgálva, hogy a humanista szövegkiadásokat és a humanista kegyességi irodalmat miként váltják fel a reformáció kiadványai.