Ez a könyv rendhagyó önéletrajz, amelyben a történethez hozzátartoznak a családi és közéleti fényképek, dokumentumok, családi levelezések.
Ez a könyv „egy fel nem robbant csecsemő” életének krónikája, tükör, amelyben a szerző – aki maga is formálója az eseményeknek – az olvasót a 20. század néhány történelmi pillanatával is szembesíti. Önportré és „családregény” ez a könyv, a személyes történelem egy mozaikdarabja.
A szerző vezérelve ma is az, ami egész pályáját végigkíséri: a türelmes megértés, a jó és rossz felmutatása. Könyve tisztelgés a pálya, valamint a pályatársak és kortársak életműve előtt, egyben kritikus fellépés azzal szemben, ami mellett másképpen elmenni neki nem lehet.
Wisinger István sorsában az olvasó gyakran a saját élete fordulataira is ráismerhet, és Karinthy Frigyessel együtt üzenhetik a mindenkori utókornak:
„Egy élet története egyben regénye is annak…”