ÁRKÖTÖTT
i
| A fekete hattyú más, mint a fehér társai. Mindig is kívülállóként kezelték. Kiközösítették. Egyedül ringatózik a víz felszínén, amelynek tükrében ugyanazt a sötétséget látja, ami az ő szívében is tombol. A kirekesztettség nem engedett számára elfogadást. A fehér tollak gyűrűje mindig szétnyílik körülötte, mintha jelenléte foltot ejtene a tisztaságon. A vágy, hogy tartozzon valahova, minden másodperccel egyre múlandóbb reménnyé formálódott. Lelkében ott él a magány, mely változásra áhítozik. Sóvárogva keresi a helyét a többiek közt… Mégsem lelhet társra soha. Mégis… A fekete tollak, nem hibát, hanem olyan szépséget rejtenek, amely nem a megszokásban, hanem az egyediségben gyökerezik. Különleges… mert más. És ebben a másságban rejlik valódi fensége. Ardynt az iskolai kegyetlenség formálta. Szavak, amik a pengénél mélyebbre vágtak. Tettek, amelyek darabokra zúzták. Ám minden seb lassan fegyverré vált. Most már nem az a fiú, akit megtörtek. Hanem a csendben lappangó ítélet. És amikor eljön az idő… a vér mossa majd tisztára a múltját. |
kiadó
közzététel
2026-07-31
hossz
450 oldal
műfaj
nyelv
magyar
ISBN
Ezekkel együtt is megveheted