A fáraó

Egyiptom mindaddig fejlődött, amíg az egységes nép, az erélyes uralkodók és bölcs papok egyetértve dolgoztak az összesség javára. De elkövetkeztek olyan idők, amikor a nép a háborúk miatt megfogyatkozott, az elnyomatás és kizsákmányolás miatt erejét vesztette, az idegen jövevények beözönlése pedig aláaknázta a faji egységet. Amikor pedig az ázsiai fényűzésben aláhanyatlott a fáraók erélye és a papok bölcsessége is, s ez a két hatalom harcba szállt egymás ellen, hogy kié legyen a nép kiszipolyozásának kiváltsága, Egyiptom hamarosan idegenek járma alá került, és a civilizáció lángja, amely néhány évezreden át a Nílus fölött lobogott, kialudt. A következő történet az i. e. XI. századból való, amikor elbukott a 20. dinasztia, és a nap fia, az örökké élő XIII. Ramszesz után a nap fia és Ámon főpapja, az örökké élő Szemámon-Herihor lépett trónra, és díszítette fel homlokát az ureusszal.