A rendszerváltozás utáni években Magyarország egyik legfontosabb problémakörévé, Európai Uniós csatlakozásunk sarokkövévé vált a hazai cigányság halmozottan hátrányos helyzete. Ennek köszönhetõen a kérdéskör nap mint nap felmerül a nagypolitika, a tudományos kutatás, a média témái között. Társadalmi szervezetek, alapítványok sora jött létre, országszerte megalakultak a cigány kisebbségi önkormányzatok, cigányszövetségek, új oktatási-nevelési projektek születtek. Az elmúlt kormányzati ciklusokban is jelentõs erõfeszítések történtek olyan projektek, pályázati rendszerek, programok kidolgozására és mûködtetésére, amelyek a marginalizálódó cigány csoportok társadalmi integrációját célozták. A számtalan pozitív kezdeményezés ellenére azonban viszonylag kevés sikerrõl számolhatunk be, a cigány népesség helyzetében igazán markáns és jelentõs változások nem következtek be, a probléma gyökeresen nem enyhült, a romák kérdése néha csak jól hangzó szlogenként tûnik felmerülni. Napjaink történései - kezdve az olaszliszkai esettõl a veszprémi gyilkosságig -, s azok visszatükrözõdése a médiában, a közbeszédben, s lassan már a hivatalos beszédben is igazolják ezt a sikertelenséget. A cigány népesség felkarolása, segítése, társadalmi integrációja, a kialakult helyzet komplex kezelése ezért továbbra is az elkövetkezõ évek, évtizedek egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen. A könyv célja, hogy bemutassa a Dél-Dunántúl, azon belül is elsõsorban Baranya megye roma népességének helyzetét az ezredfordulón, rámutatva ezzel a nem csak a Dél-dunántúli régióban, de az országban sokhelyütt feszülõ problémákra is. A szerzõ a Pécsi Tudományegyetem BTK Neveléstudományi Intézet egyetemi docense, tanszékvezetõ-helyettes, az Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola egyik témavezetõje. Fõ kutatási területe a cigány népesség társadalmi helyzete, szociológiája, demográfiája, a kisebbségvédelem. Ez az elsõ önálló kötete.