Az első világháború kitörésekor Szerbia az antanthatalmak szövetségese lett, majd nem sokkal később Nagy-Britanniában olyan befolyásos, jól értesült és elkötelezett patrónusai akadtak, mint Henry Wickham Steed angol újságíró, a The Times napilap külügyi rovatának szerkesztője, valamint Robert William Seton-Watson skót történész, politikai újságíró, aki Nyugat-Európában az elsők között jelentetett meg szakmunkákat a térség lakóiról. Délszlávbarát érdekszervezeteik mellett az Osztrák‒Magyar Monarchia romjain létrehozni tervezett kisállami rendszert népszerűsítő The New Europe hetilap is azt sulykolta, hogy a német világuralmi törekvésekkel szemben csakis egy, az összes délszlávok lakta területet magában foglaló „Jugoszlávia” jelenthet hathatós megoldást. Noha a „béke bajnokai” kitartottak amellett, hogy Európában kizárólag ez a megoldás garantálja a tartós fegyvernyugvást, a két brit elvbarát nagyszabású törekvésének politikai öröksége sem a kontinens, sem a térség lakóinak életébe nem hozott békét, hiszen a délszlávkérdés még a 21. században is megoldatlan maradt.