Az "Utazás a Balaton körül" és a "Balatoni utazás vége" sikere indította el a szerzõt arra, hogy a Balaton-könyvekbõl már megismert élvezetes, adomázó stílusában bemutassa tágabb hazája, a XIX. századi Bakony-vidék ismert-ismeretlen történeteit, szereplõit, életét is. Betekintést nyerhetünk a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska és legényei történetébe. Ráeszmélhetünk az indulatokkal-tettlegességgel kísért 1840-es vármegyei tisztújítást látva, hogy nem csak manapság használnak fel minden eszközt a politikai ellenfelek a választási gyõzelem érdekében. Megbizonyosodhatunk, hogy a kolera idején jobb a somlai bor, mint a herbatea. Elénk tárul a bakonyi kanász, fafaragó, taplószedõ élete, a cifraszûr története, Kossuth gyermekeinek bújtatása, a vármegyei nemes urak gondolkodása, és sok-sok derék magyarság. A Bakony vad rengetege minden idõben vonzotta a bujdosókat, szegénylegényeket, s mint ilyen, az idegen hatalommal szembenállónak menedéket nyújtó vidék volt a magyar köztudatban. Láthatjuk, e vidéken az egyszerû emberek, s a nemesek is még inkább nyakas magyarok, mint máshol. A történetekben, gesztusokban végig érezhetõ a nemzeti büszkeség, a „labancokkal” szembeni megvetés, a jobbra érdemes magyar nemzet szabadság utáni vágya. Eötvös betartja a könyvben alábbi ígéretét: „Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökítem, melyeket bennem a Bakony támasztott. Nem természetét írom le, hanem népét, azt a jó, igaz magyar népet, amint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát, s amint él és munkál vidáman és szabadon, s hódít jó kedvével, s lelkének magyar nemességével.”