„A szerzõ Voltomiglan címû regényével elérkezettnek látta az idõt, hogy visszatekintsen saját családjának, felmenõinek, s ezáltal saját gyermekkorának történetébe, márpedig tudnivaló, hogy az innen fakadó élmények a legfontosabb és leghihetõbb forrásai lehetnek egy írói programnak – feltéve, ha az író nem csupán emlékezni, meríteni és szembesülni bátor, hanem a megformáláshoz is megtalálja a szükséges invenciót. Nyerges Andrásnak mindez sikerült. Úgy döntött, hogy helyesebb, ha nem kitalálni próbál hiteles figurákat és történeteket, hanem a valóságos családtagokat idézi föl és jeleníti meg cselekvõ, beszélõ figurákként. Mivel pedig ezek a szereplõk valóban hús-vér alakokként mozognak a papíron, a szerzõ igen jól tette, hogy így döntött.” (Závada Pál)