Tormay Cécile (Budapest, 1876. október 8. – Mátraháza, 1937. április 2.) írónõ, mûfordító. Középnemesi családba született. Tanulmányai magántanulóként végezte. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat.  1900–-1914 közötti külföldi utazásai nemzetközi ismertségét elõsegítették. 1899-ben írta az Apródszerelem, 1905-ben az Apró bûnök címû mûveit. Elsõ sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911), melyben a kisemberek életét ábrázolta.  1914-ben írt A Régi ház címû családregényében, a biedermeier kori Pestet jeleníti meg. Ezzel a regényével a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte el. 1918. október 31-étõl 1919. augusztus 8-áig terjedõ idõszakról szól a Bujdosó könyv (1921–22) regénye.  1923-tól haláláig szerkesztette a Napkelet címû folyóiratot. Az 1918–-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevû szervezetet.  1930-ban a Corvin-koszorú tulajdonosa lett.  1935-ben a Népszövetség Szellemi Együttmûködés Nemzetközi Bizottságába választották.  1936-ban, 1937-ben Nobel-díjra jelölték. Több nyelvre lefordítva világsikert arattak regényei, elbeszélései. További mûvei: A virágok városa (1935), Szirének hazája (1935), a Csallóközi hattyú (1933), a A túlsó parton (1934), A fehér barát (1939). A két világháború  közötti idõszak magyar irodalmának kiemelkedõ írónõje, akit a Bujdosó könyv címet viselõ naplója tett híressé majd hírhedtté, valódi irodalmi erényeket és értékeket leginkább a novelláiban mutatott fel. A Viaszfigurák címû elbeszélés-gyûjteménye elõször a Singer és Wolfner kiadó gondozásában, nem sokkal az I. Világháború után jelent meg. Érdekes, hogy az elmúlt két évtizedben újra felfedezett írónõ eme értékes novelláskötete máig nem olvasható modern kiadásban. A gyûjtemény értékét növeli az erõs kritikával végzett kiválasztás. Hosszú, termékeny alkotói éveknek csak a legértékesebb termése került bele a kis kötetbe: az itáliai reneszánsz korából származó mitológiai mesék, a lélek fájdalmas mélységeibõl felbuggyanó sötét fantáziák és rapszódiák, háborús történelmi novellák, merész vonalú lélektani vázlatok. Tormay Cécile-nek ezekben a novellákban lehetõsége volt arra, hogy A régi ház címû, legnívósabb regényében már megtalált és megcsodált erényeit tovább fejlessze, buján kivirágoztassa. Szerb Antal a következõ szavakkal méltatta a Viaszfigurák darabjait: „Novellái közt kis remekmûvek akadnak. Tormay Cecile mûvészete akkor érte el teljes magasságát, amikor távoli dolgokat rajzolt, skandinávos, távolságos, kék és jég-fehér, hó-piros színekben. Ezért mesébe veszõ novellái a legbiztosabb értékek.”