Egy fiatal osztrák építész, aki szenvedélyes vadász, és természetfotós barátja, a magyar rajztanár, közös szafárin vesznek részt Tanganyikában. Mindketten a maguk módján gyûjtik a trófeát, és veszélyes kalandokat élnek át – részben a vadállatok, részben a mindenre elszánt vadorzók „jóvoltából”. Az olvasó hû képet kap az afrikai szavanna élõvilágáról, a környéken lakó emberekrõl, és egy vadászszafári mindennapjairól. „...Amikor szemem sarkából megláttam a felém vágódó árnyat, ösztönszerûen arra fordítottam a puskacsövet, a ravaszt azonban egy gondolattal elõbb rántottam meg, s így a golyó ártalmatlanul süvített el a vad mellett. Életemben soha nem lõttem még „elefántágyúval”, és a nehéz Cordite Express visszalökõ ereje hanyatt döntött, akár egy rongybabát. A következõ pillanatban már rajtam is volt az õrjöngõ fenevad, és a puska kihullott kezembõl...”