Útmutató tévelygőknek

Úgy vagyok, hogy az apám és anyám közötti szex idevarázsolt, és most ezt egy halálos balesetnek vélem és nyilvánítom, és várom a halált, amibe bele fogok halni... Az ezen két pont közötti idõt a lehetõ legboldogabban szeretném leélni. Gyakran ez sikerül” – vallja Feldmár András önmagáról. Szerzõ- és beszélgetõtársával, Büky Dorottyával is ezt a témát járják körül, utat mutatva nekünk, tévelygõknek, segítve minket eligazodni önmagunk belsõ labirintusában. Hátha mi, a figyelmes olvasók a sorok mögé nézve rádöbbenünk: valójában minden feltett kérdés rólunk és minden válasz nekünk szól, a mi kudarcainkról, a mi kétségeinkrõl, a mi szenvedéseinkrõl, a mi életünkrõl. És, nem utolsósorban, a mi lehetõségeinkrõl. Arra, hogyan találjunk vagy teremtsünk magunknak olyan környezetet, amely muszájból kötött kompromisszumok nélkül is befogad bennünket, miként a borsót a héja.