Az Úri muri (1928) a múlt század végén, a milleneumi idõkben játszódik. Egy alföldi kisváros földbirtokosairól rajzol képet a legnemesebb szépirodalom eszközeivel, egyben jellegzetes alföldi beszédmóddal élve.A regény három súlyos problémával foglalkozik, melyek természetesen Móricz gondjai is. Egyrészt az önpusztító, dáridókkal teli földesúri - dzsentri lét valósághû ábrázolásával annak veszélyére figyelmeztet. Másrészt a környezetébõl kiemelkedõ, a környezeténél értékesebb földbirtokos, Szakhmáry Zoltán alakjában az erõtlenségbõl fakadó lefelé-süllyedés csapdáját mutatja meg. Az erõtlenség jele Szakhmáry kettõs élete is - felesége mellett szeretõt tart. Ez a regény harmadik problematikája: a nõ mint végzet. Más megfogalmazásban: teljes élet csupán igazi társsal lehet, ám ezt olyan nehéz találni...Az író együttérzéssel szemléli alakjait: végül is értékek és hibáikkal együtt értékes magyar emberek kallódnak vagy pusztulnak el. És ezzel a számára oly fontos ország lesz kevesebb, és a a nemzet sorsa lesz nehezebb. Az örökké építkezõ, elõre lépõ Móricz saját korához intézi így mondandóját. Trianon után néhány évvel, a lassan konszolidálódó, Bethlen István miniszterelnöksége alatt némileg erõre kapott kicsi haza nem választhatja önpusztítást - bármennyi tragédia, fájó emlék van mögötte és bizonytalan jövõ elõtte. Szakhmáry Zoltán részegen önmaga ellen fordítja a fegyvert: ez is virtus - magyar módra... De az igazi tett - s ezt nem csupán az Ún muri, de Móricz Zsigmond élete és életmûve példázza - nem ez! Megoldás, ám rossz megoldás, út, ám tévút. A legnagyobb virtus, hogy Móricz Zsigmond barátját és fegyvertársát, Ady Endrét idézzük: a muszáj-Herkules sorsának vállalása. (Kaiser László)