Mûveiben jutott hely a Nyírség tájainak, a magyar vidék költészetének, a város forgatagának is, a fiatal szoknyavadászoknak, a csinos nõknek, akik elcsavarják a férfiak fejét, az irodalmi kávéházaknak, a gõzfürdõknek, lóversenyeknek, a kártyának és a találkahelyeknek. Impresszionista képek, illanó percek sokasága korának Magyarországán, annak valóságából ellesve, ezek alkotják hasonlíthatatlan oeuvre-jét, egy világ és egy férfi képe. Nevezték õt „magyar Proust”-nak, talán azért, mert hõsei körül költészet, a múlt és jövõ keveredése leng, s mert Krúdy Gyula is folytonosan szökik a saját élete elõl, s egész mûve során végig, mindenütt, az eltûnt idõ nyomában jár, amely azonban elillan és megfoghatatlan. Aurelien Sauvageot