„Világos, hogy miattuk telt meg dugig, a végefelé kizárólag protekciósokat engednek be, nekem meg nincs protekcióm. Nem érsz oda idõben, akkor ne is menjél. Vagy odamész korán, vagy nem jutsz be, viszont fölösleges korán odamenni, mert akkor még nincs semmi, teljes kihaltság, maga a halál, de ha nem elég korán érkeztél, késõbb már nem érdemes. Most vegyük azt a változatot, hogy odaérek. Odaértem, megváltom a belépõt, egy tízes ugrott, na jó, keresek magamnak helyet, ilyenkor akad bõven szabad asztal, lezöttyenek a valagamra, sört rendelek, ülök, nézelõdöm, és mit csinálok? Unatkozom. Azt csináltam, hogy elmondhatatlanul unatkoztam. Nem történik semmi, irtózatosan unalmas, ez a legkevesebb, ami elmondható. A csajozásról. Ugyanis szó szerint nincs semmi, aztán amikor van maga a dolog, akkor sincs, és ez a csajozás. Ami miatt odamentem. Elképzelhetetlen mértékben sivár dolog csajozni. Egyedül csináltam, szemérembõl, biztos szégyelltem.”